Mit jelent az, hogy termelői, fogyasztói szerkezet?

Mindennek, ami létezik van szerkezete. Ha az élelmiszerünkről van szó, akkor tudjuk, hogy azt valakik valahol megtermelik. Tudjuk, hogy termőföldre, szaktudásra, vízre, eszközökre van ehhez szükség. Azt is tudjuk, hogy hol lehet az élelmiszereket beszerezni: Piacon, a sarki mini ABC-ben, a hazai és transznacionális élelmiszerláncokban. Azt is tudjuk, hogy az élelmiszert a termelés helyszínéről el kell szállítani a boltokig, majd haza. Aztán azt is tudjuk, hogy a csomagolásból hulladék keletkezik. Ez a sok tudás azonban még nem mond nekünk semmit az élelmiszer termelés szerkezetéről.

Az élelmiszer termelési és fogyasztói szerkezetet akkor érthetjük meg, ha pl. térben ábrázoljuk azt, hogy a termelés, szállítás hogyan is zajlik.

A térbeli ábrázolás mellé itt van néhány alapvető élelmiszer ún. árukilométer felsorolása: Ennyit utaznak ezek az élelmiszerek, mire a boltjaink polcára kerülnek:

Ha az élelmiszer termelésnek a szerkezete olyan lenne, hogy a helyi élelmiszereket itt állítanánk elő, akkor nem kerülne sor ekkora távolságok megtételére.

Tehát az élelmiszer termelésnek és a fogyasztásnak van egy térbeli szerkezete. Azaz a rendszer elemeinek van egy egymáshoz viszonyított helyzete.

Ebből a szerkezetből következik számos olyan hatás, amit láthatunk, és számos olyan hatás, amit nem is veszünk észre, hacsak még jobban a jelenségek mögé nem nézünk.

Látható hatások:

• Fosszilis energiahordozók kimerülése
• Légszennyezés
• Klímaváltozás
• Utak károsodása a kamionok okozta terhelés miatt
• Az áruk csomagolási hulladéka

Láthatatlan hatások:

• Pénz elvándorlása tőlünk
• Szegénység
• Munkanélküliség
• A vidék elnéptelenedése
• A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos tudás hanyatlása
• Talajpusztulás
• A fiatalok és a munkaképesek külföldre való vándorlása.

Mi a jelentősége a szerkezeteknek?

Minden rendszer elemekből áll. Az elemek egymáshoz viszonyított helyzete és a kapcsolatuk minősége jelenti a rendszer szerkezetét.
Minden rendszer működése és hatása a szerkezetébe van bekódolva.

Egy példa: Test tartásos ábra.

A szaggatott vonallal jelképezett gravitációs tengelyünket viszonyítási alapnak használva láthatunk 4 test tartást. Az első egy egészséges tartás. A másik három esetében a csontok egymáshoz viszonyított helyzete, azaz a rendszer szerkezete megváltozott. Amint a tüdő össze van nyomva, úgy pl. romlik a test oxigénfelvevő képessége, és különböző mentális-, fizikális, érzelmi problémák keletkeznek ebből.
Tehát egy pici változás a szerkezet lényeges részeiben elegendő ahhoz, hogy a rendszer teljesítménye megváltozzon.

A rendszerelmélet ismeri azt a mondást, hogy struktúrában realizált irányítás. Ha ezt megértjük, és a struktúrát, vagyis magyarul a szerkezet jelentőségét megértjük, akkor látni fogjuk, hogy a mindennapi dolgainknak van szerkezete. És látni fogjuk azt is, hogy ha ez megváltozik, akkor minden megváltozik:
Ha pl a betűk szerkezete változik meg, megszűnnek betűk lenni:

 Vagy a műalkotások szerkezete: Ursusu Wehrli „rendet rakott a művészetben:

Egy iskolai teremben a padok szerkezete meghatározza a tanulási folyamatot.
A jelenségek felszíne mögött mindig láthatóvá válnak a szerkezetek.
Természetesen nem csak a fizikai rendszereknek vannak szerkezetük. Az embernek van gondolatvilága, van érzelemvilága.

A gondolatoknak is valamilyen szerkezetben léteznek bennünk. Az érzelmeink is. Ezek meghatározzák azt, hogy miként vagyunk jelen a világban.
A munkanélküliség hatására sok szülő elveszíti az önbizalmát, és szorongó lesz, mert nem tudja a gyerekeinek megadni azt amire azoknak szükségük lesz.
Da ha a jövedelmünk stabil és bőséges, az nyugodttá és magabiztossá tesz bennünket. Tehát a fizikai rendszerek, az érzelmi rendszerek, és a mentális rendszerek egymásra is hatnak, hiszen mi integrált lények vagyunk.

Ha ezt is figyelembe vesszük, amikor a közös valóságunkról beszélünk, akkor észrevehetjük azokat a láthatatlan hatásokat, amelyeket egy szerkezet, pl. az élelmiszer termelési és fogyasztási szerkezet okoz, és tudhatjuk, hogy ha a szerkezetet átalakítjuk, akkor a hatások is megváltoznak.

Miért érdemes a tervezéssel megismerkedni?

A tervezés az egyik útja a megismerésnek. Aki megtanul tervezni, az megtanul ezzel együtt rengeteg dolgot. Észreveszi a lényegest. Elkezdi látni a szerkezetek jelentőségét.
A tervezés egy folyamatos dolog. A tanulási ciklus egyik belépési pontja: Tervezés, Megvalósítás, Megfigyelés, mérés, majd elemzés. Aztán újra tervezés, de immár a megfigyeléseink birtokában.
A világunkról azt biztosan tudhatjuk, hogy folyamatosan változik. Ehhez a változáshoz pedig alkalmazkodni kell. A tanulási folyamat gyakorlása az egyik leghatékonyabb módszere a sikeres alkalmazkodásnak. A tanulási folyamat egyik fontos eleme a tervezés. Persze nem mindenki itt kezdi. Van aki egyből a munkának szeret nekiállni. És van aki inkább méricskél, megfigyel. És megint van, aki elemez, összehasonlít először. De bárhol is kezdjünk neki a folyamatnak, előbb utóbb mindegyik lépésen végig fogunk haladni.

 A tervezésben elmélyülni talán azért érdemes egy kicsit jobban, mert a tervezésnak vannak olyan alapelvei, amelyeket bármilyen tanulási folyamatban eredményesen használhatunk. Míg az aktív munka, az nagyon sokféle lehet, és az egyik munkában megszerzett tapasztalatok nem minden esetben alkalmazhatóak más tevékenységek végzése során.

Ilyen alapelvek a tervezés során: Rendszerszemlélet elsajátítása, azaz tudom, hogy a rendszernek milyen minőséget kell elérnie, és ismernem kell az alkotóelemeket, és azok egymáshoz való viszonyát, azaz a dolgok szerkezetét. A rendszerszemlélethez, és a szerkezetlátáshoz gyakorlat kell. A legtöbb rendszer lényege első ránézésre nem mutatkozik meg, mert az érzékszerveink csak a jelenség szintjén képesek megragadni a valóságot. A rendszerszemlélet gyakorlásával egyre jobban kialakítjuk azt a képességet, hogy a jelenségek mögé lássunk, és ez által fel tudjuk tárni a valódi okokat, amelyek az adott pillanatban a rendszerek megnyilvánulását jellemzik.

Ezt egyszerűbben példákon keresztül lehet leírni: Szerkezete van az emberi kapcsolatoknak, az érzelmeknek, a kommunikációnak. Szerkezete van az iskolában a padok elrendezésének, a jogrendszernek, a nyelveknek, az épületeknek, a gépeknek, a vegyületeknek, az életközösségeknek. Szerkezete van a mondatoknak, a szavaknak, és a műalkotásoknak is. Szerkezete van a csontrendszerünknek, az idegrendszerünknek, a keringési rendszerünknek, az izomrendszerünknek, sőt ezek összességének, azaz a fizikai testünknek. De egy munkahelyi megbeszélésnek is van egy szerkezete. Aki ezeket látja, az képes érteni a folyamatokat, Sőt képes javítani ezeken, mert tudja, hogy nem a tünetekkel kell foglalkozni, hisz azok csak arra jók, hogy visszajelzést adjanak a rendszerek működéséről.

Hogyan hat az élelmiszer termelés és fogyasztás különböző szerkezete az élet és a gazdaság más területeire?

Munkalehetőségek: Az élelmiszert először is meg kell termelni, aztán fel kell dolgozni. Jön a kereskedelem. Ez mind emberi munkát igényel. Ha az élelmiszer nem helyben keletkezik, és nem itt dolgozzuk fel az alapanyagokat, akkor ehhez nem kell helyi munkaerő. Vagyis az itt élő embereknek nem származik jövedelmük az élelmiszer termelésből. A kereskedelemben újra csak kevesebben vesznek részt abban az esetben, ha nemzetközi élelmiszerláncokon keresztül zajlik az. De a kereskedelem egy másik fontos dolgot művel, ami tömeges munkanélküliséghez vezet. Vagyis fogalmazzunk pontosabban: szegénységhez, és jövedelemnélküliséghez. Nevezetesen a multi láncok az áruért cserébe kapott pénzt folyamatosan kiviszik az országból. Ezzel szemben a helyi termelőknek adott pénz helyben marad. Ha a pénz helyben marad, akkor új gazdasági kapcsolatok elszámolását képes levezényelni. Ha eltűnik a helyi gazdaságból, akkor pedig a munka közvetítő eszköze fog a rendszerből hiányozni. És előáll az az érdekes szituáció, hogy bár rengeteg az elvégzendő feladat, és van elegendő ember is hozzá, csupán az az eszköz, ami a munka elszámolását, lehetővé teszi, hiányzik.

Ellátás biztonság: Az élelmiszerről biztosan tudjuk, hogy folyamatosan pótolni kell, mert ezt bizony megesszük. De ha a messzi távolban termelt élelmiszerekre támaszkodunk, akkor ki vagyunk szolgáltatva a teljes ellátó rendszernek. Vagyis ha valamilyen ok miatt leállnak a kamionok, akkor nem érkezik élelmiszer hozzánk. De ennél van egy súlyosabb következménye annak, hogy kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi élelmiszeriparnak. Nevezetesen az, hogy elfelejtünk termelni. Leépül mind a fizkai képességünk, mind az a szaktudás és szellemi megközelítésmód, amivel helyben művelhetjük meg a földünket. Már ma is sok olyan alapvető élelmiszer van, amely nem terem meg helyben. És nem azért, mert a föld alkalmatlan lenne rá. hanem egész egyszerűen azért, mert akik ezzel próbálkoznak, azok számára nem jelent megélhetést a mezőgazdasági termelés, mert a jövedelem realizálásához szükséges piac nem áll a rendelkezésükre.

Nagyon jó példa a mai rendszerek ellátás-biztonsági problémáira a Fukushimai baleset után látható bevásárló központok képe. 1 hét elég az ellátás akadozásában ahhoz, hogy ez a kép fogadja minden honfitársunkat, ha ennivalót szeretne venni a családjának. Mindez Magyarországon, ahol a természeti adottságok világviszonylatban is az egyik legjobbak a mezőgazdasági termeléshez.

Környezetvédelem, környezetszennyezés
Az élelmiszerek szállítási távolsága alapvetően meghatározza azt, mennyi környezetszennyezést okoz az ellátásunk. Az árukilóméter megmutatja, hogy egy-egy adott élelmiszer hány kilométert utazott, mire az asztalunkra került. Az a fokhagyma, ami Kínából érkezik biztosan több üvegház hatású gázkibocsájtást indukál, mint az, ami a kertünkből, vagy a településünk határából származik.

De nem csak a fosszilis energiahozdozók okoznak környezetszennyezést. Az élelmiszert valamivel és valahol szállítani is kell. Kamionokat kell működtetni, és utakat kell építeni. A kamionok átdübörögnek az útjainkon, rengeteg kárt okozva azokban, illetve az épületekben. Ezek kijavítása is természeti erőforrásokat igényel.

A következő környezeti probléma abból származik, hogy szerte a világon az ún. iparosított élelmiszertermelés van elterjedőben. Rengeteg peszticid, műtrágya kerül ki a termelés folyamán, amelyeknek szintén környezetterhelő hatásuk van.

A nagy szállítási távolságok miatt pedig rengeteg tartósítószert kell az élelmiszerekbe tenni. Ezek nem tesznek jót sem az egészségünknek, sem a környezetnek.

A nagy szállítási távolságok pedig a csomagolási hulladékot is megsokszorozzák. A csomagoló anyagok előállítása, majd megsemmisítése szintén jelentős természeti erőforrás (kőolaj, ásványi anyagok bányászata, természeti területek csökkenése stb.) felhasználással jár.

Közben a helyi fenntartó mezőgazdasági tudás leépül, és a helyi földeken szintén iparosított mezőgazdasági termelés veszi át a helyét. Ennek eredményeképpen évente 17-szer gyorsabban pusztul a hazai termőtalaj termékenysége, mint ahogyan az megújulni képes.

Ezen környezeti hatásokkal eleve nem kell számolni egy helyi termelésre alapozott ellátó rendszer megléte esetén.

Ha világszerte az élelmiszertermelést az adott hely sajátosságait figyelembe vevő helyi termelési rendszerekkel látnánk el, akkor az drasztikusan csökkenthetné az üvegház hatású energiahordozók felhasználást.

Egészség
Az emberi egészség számos összefüggést mutat az élelmiszer ellátó rendszerek szerkezetével.
Ha sok tartósítószert és egyéb vegyi anyagot fogyasztunk el, amit az iparosított élelmiszertermelés kever bele az élelmiszerbe, akkor csak idő kérdése, hogy mikor betegszünk meg.
A nagyüzemi állattartás olyan sok gyógyszert, és más kemikáliák felhasználását igényli, amelyeknek egy része szintén benne marad az élelmiszerben.
E mellett a nagyüzemi állattartás, és feldolgozás során az állatok rengeteget szenvednek. Ez a sok stressz pedig nyomot hagy az állatok húsában, amit megeszünk. Ne csodálkozzunk hát, ha nehezen bírjuk az amúgy is nagy stresszt, és ennek következtében kialakul sokféle betegségünk.

Az űrkutatásból tudjuk, hogy az élőlényeknek nem csak a fizikai táplálék kell, hanem a föld elektromágneses rezgése is. Ez a rezgés minden tájban más, és alapvető sajátja lesz az ott termő élelmiszereknek. Más tájban más frekvencia jellemzi az élelmiszereket. Ez a frekvenciaeltérés pedig újabb stresszforrás a testünk számára.

De vannak közvetett egészségügyi hatások, amelyek jelentőségét még alig ismerjük. Gondoljunk bele annak a családapának a helyzetébe, aki munkanélküliként azt éli meg, hogy nem tud gondoskodni a családjáról. Ezekből az élethelyzetekből származó lelki terhek nagyon sokféle betegség kialakulásában játszanak szerepet. Míg az a tudat, hogy képes a családjának jó minőségü életet biztosítani, pozitív energiákat mozgósít és tart fenn. 

Népesség elvándorlás, vagy megtartás
Amikor megkérdezzük a fiatalokat, ki bízik abban, hogy lesz munkája, amikor felnő, akkor egyre többször látjuk azt, hogy sokan nem is bíznak abban, hogy sikeres munkavállalók lesznek. Azok, akik ebben optimistábbak, sokan a külföldi munkavállalást tervezik. Ha belegondolunk abba, hogy a mára kialakult élelmiszertermelési szerkezet elszegényíti a településeinket, és nincs helyben elegendő pénz a gazdaság működéséhez, akkor nem nehéz észrevenni azt a hatást, hogy ez a rendszer csak kisebb társadalmat képes eltartani. Egyenes következménye ennek, hogy az emberek elvándorolnak.

A mezőgazdasági termelésből az elmúlt 20 évben rengeteg ember vándorolt el, és a fiatalok számára is egyre kevésbé kecsegtető az, hogy ezt a pályát válasszák. Sajnos ennek velejárója, hogy a vidék még jobban leépül. A föld megművelésének a tudása pedig lassan kihal. Ez pedig nagyon súlyos következményekkel fog járni.

Ezzel szemben a helyi termelési rendszerek helyben tartják a pénzt. Vagyis mindenki elegendő jövedelemhez, és nem mellékesen egészséges élelmiszerhez juthat. Ebben a szerkezetben nem kényszerülnek az emberek az elvándorlásra. Megőrzik, sőt fejlesztik a tudásukat, aminek segítségével egy fenntarthatósági elveken alapuló tartamos gazdálkodást tudnak folytatni. Ha helyben nagyon jól lehet boldogulni, akkor a legtöbb embernek nem jut eszébe, hogy elmenjen külföldre, olyan munkát végezni, ami a legtöbb esetben nem kellemes.